saxus írta/wrote:
De baszki, miért olyan kibaszottul gecikurvanehéz elszakadni a kibaszott kettőhatványoktól? Ennek a módszernek pont az lenne a lényege, hogy amit lehet összevon. Ha pl. van két kulcsod:

12345699AAAAAAABBBBBBBBCCCCCCCCC
12345688DDDDDDDDEEEEEEEEFFFFFFFF

Minek tárolnád 7 levelen, ha 3 elég? (123456, (99AA...CC, 88DD...FF)) Picit szakadj már el attól, hogy a regiszterek 8-16-32 bitesek, nem attól lesz minden jó, hogy 2^n.

saxus írta/wrote:Látom, nem igazán vagy kibékülve a fákkal :). Ha egy baszomnagy fájl közepére kell írni, szopsz. Ha egy kevésbé baszomnagy, de még mindig méretes fájlba, akkor is szopó. Ha csillió kicsi fájlba kell írnod, akkor meg azzal fogsz szopni, hogy a fájlrendszered fog megfeküdni a rengeteg fájltól, főleg, ha icurka-picurkákra rakod. Persze, implementálhatod jó adatbázis-kezelő szintjén magadnak az ideális lapokra bontást, de én úgy vagyok vele, hogy szopjon az, akinek hat anyja van.

saxus írta/wrote:
Mi lenne, ha lebaszás helyett inkább elolvasnád, mit írtam? Leszarom, hogy a hash algoritmusában mi van benne, arról beszélek, hogy a hash algoritmusából kijött 1024 bites kulcsokBÓL készített mátrixot (=egymás után szépen sorban az összes egy baszomnagy fájlban) fos lesz tárolni, keresni, ha nem csinálsz valami mapreduce jellegű megoldást rá. De ha jobban tetszik, akkor tömb. *sigh*

saxus írta/wrote:
Mindegy, menjél inkább bilgécezni, az legalább mindig megy :)