Ádám (statz) | #4, Főfasz (1815) |
1495 | #3840 | ^ | Idézet | Sun, 22 Nov 2015 11:57:10 +01 |
89.133.*.* | *.catv.broadband.hu |
Mindennek megvan a maga ideje, ahogy a Magyar Állami Vasútnak is... Szóval femélyvonaf inful filenfóla halmincötpelckol a nolcadik vágánlól. Ez nagyon szép és jó, ki is kullogunk 9:30-kor a nyolcadik vágányra. Csakhogy nem jön a vonat. A kilenchalmincötösz személvonat elöleláthatólag 45 pelcet késik. Kurrrwaélet. Na de mindegy, a 45 percet is kivárjuk, és felcammogunk a peronra 10:15-kor ismét. A vonat 5 perccel a kiírtnál később meg is érkezik (még a késő vonat is késik). Akkor szálljunk fel. Ugye hely az nem nagyon van (vagy csak olyan, amin gyanús barna foltok vannak), de azért sikeresen találunk magunknak. További 5-10 perc várakozás után el is indulunk. Már vagy 10 perce mentünk, és kezdtem hiányolni a kalauzt. Körülnéztem, és ott aludt az előttünk lévő széken!!! No comment. Akkor minek vettem meg a jegyet? Na meg ennyi erővel a mozdonyvezető is elaludhatna, és mehetnénk előre a vakvágányig... Már úgy félúton járhattunk (én éppen elmélyülten olvastam), mikor hideg csapta meg a hátam. Körülnézek megin', és ott van egy ember, aki nyitogatja az ajtót, és nézegeti a tájat! (Ha már ilyen hülye, essen csak ki, saját kárán tanul az ember.) Gondoltam, kéne valakinek szólni, de hogy a rákba, ha a kalauz alszik? Ezek után szerintem mindenki elhiszi, hogy felsóhajtottam, mikor megérkeztünk a célállomásra. Rohadjon meg a MÁV, mert nem elég, hogy 1 órát késtünk, még a kalauz is alszik! Na meg az ajtónyitogató hülyének is ezúton üzenem, hogy dögöljön meg. |