BGAFC Vendégkönyv

Σ: 1 post

TCH (statz)

#1, Főfasz (10443)

17813 | #390f | ^ | Idézet | Mon, 14 Dec 2015 01:25:26 +01

188.36.*.*

*.catv.pool.telekom.hu

Kecske mindenki! Kecske mindenkinek! (Igen, egy újabb sufnituning rovat következik.)

Sajnos, mivel mindkét turbókártyám bemondta az unalmast, így felhívtam Mohican-t, hogy hátha van neki még egy, mint a múltkor...
Turbókártyája nem volt, de egy tippje igen, hogy ezt táp probléma is csinálhatja, meg kondi probléma is, nem ártana újrakondizni a gépet is, meg a tápot is.

Nos jó, én semmi rossznak nem vagyok az elrontója (max. a jónak), a múltkor már össze is írogattam, hogy milyen kondik kellenek, most sort kerítettem az elmúlt 1-2 napban arra, hogy átcseréljem őket.

Kezdetnek elhúztam az Árwillbe és megvettem kondikat. (Klikkre nagyobbak lesznek a képek.)

Ugye milyen rémítően hat ez a halom kondi? Biztosíthatlak benneteket - noha nem vagyok én egy Wichmann - hogy élőben még rettenetesebb volt...

Aztán belőttem az Omega Trans and Dance című 1995-ös albumát, hogy ha máskor nem, majd most meghallgatom, mert szégyenszemre én csak a '87-es Babylon-ig ismertem a munkáikat. Ez az album is zseniális egyébként, ahogy a többi is.

Utána nekiláttam a melónak.

Elsőnek a RocTec-et vettem kezelésbe, mert abban - szerencsére - csak egy elkó árválkodott. Sajnos az eredetit elfelejtettem lefotózni, már csak a kicserélt van:

Ezt az apró műtétet túlélte az infrastruktúra.

Úgyhogy jöhet az Amiga. Először is szétkaptam teljesen a gépet, csak az alaplap maradt és leteszteltem, hogy megy-e.

Megyen, mint az ország a csődbe. Egyébként azért kellett ez, mert a biztonság kedvéért (majdnem) minden kondi után ellenőriztem, hogy oké-e még a gép. Mert ha kicserélem mindet és bekrepál, akkor vakarhatom az asztallal az arcomat. Viszont, ha egyesével ellenőrzöm, akkor rögtön tudni fogom melyik kondinál kúrtam el, nem kicsit, de nagyon.

Kezdetnek a trapdoor slot mellettivel kezdtem a sort.

Ez még viszonylag könnyen kijött, de a föld felőli forrasztásra kellett egy kis ón, mire ki tudtam szedni.

Jöhetett a proci melletti.

Na, ez a kondi egy rémálom volt. A föld felőli forrasztás nem engedett el! De egyáltalán nem! Ráöntöttem fél hektó ónt, melegítettem perceket (!) és semmi! A végén már az alaplap kezdett megolvadni (!!!) és még mindig bennt ült! Kínomban már lecsíptem a lábat, hogy könnyebben tudjam húzni, de ez be volt betonozva...
Így hát előkaptam a kis "ceruzafúrómat" (hogy a fárasba hívják ezt igazából?) és "megköszörültem" a lukat, meg benne az ónt, meg sikerült az alaplapot is. (Gyerekek, ezt ne próbáljátok ki otthon!) Aztán forrasztás, húzás. Semmi. Köszörű. Forrasztás, húzás. GOTO 10

repeat until tch már kurwa dühös; GOTO 666

De nagy nehezen azért kijött a végére.
Én nem tudom, hogy miféle ónnal forrasztották ezt az elátkozott elkót oda, de szerintem több köze volt a wolframhoz, mint az ónhoz... Ekkor lélekben felkészültem rá, hogy sokat fogok szívni ezzel a melóval, de szerencsére ez kirívó eset volt.

Ezután jött az alaplapi graffiti szerint a filter két ikertornya ikerkondija, feltételezem a jobb és bal csatornáé.

Ezek viszonylag könnyen kijöttek. A föld felőli lábak is, bár aztán visszadugni szívás volt, mert nehezen olvadt az ón.

Eztán jött egy közeli kondi...

Ami ismét viszonylag könnyen kijött, bár a föld felőli lábbal itt is gondok voltak. Itt már rájöttem, hogy miután kijött a kondi, nem megolvasztani kell a föld felőli luk ónját, mert nehezen olvad és azonnal köt, hanem ki kell fúrni a fárasba. Ezt a metodikát követtem innentől.
Bal szélen a következő áldozat...

...amivel szintén gigászit szoptam, mondjuk ezúttal a saját retardáltságom miatt is. A föld felőli láb itt se akart kijönni, így gondoltam, hogy kifúrom onnan. Elcsíptem a nyáknál, aztán megpróbáltam kifúrni a lyukból a lábat. Ahogy azt a bilgéc elképzeli! Kiröhögte a láb a fúrót. Így aztán kihasználván, hogy alul-felül egy széles fődsáv (sic!) volt, így nem kifúrtam a lukból a lábat, hanem elfúrtam mellette és úgy raktam be az újat. (Gyerekek ezt se próbáljátok ki otthon!)

Jöhetett az oszcillátor melletti.

Föld felőli láb itt is nehezen jött ki. De kijött.

Utána jöhetett a két CIA közti.

A szűk helyet leszámítva ezzel nem volt gond.

A kettes CIA-tól jobbra, a most épp nyaraló floppy alatt csak úgy hemzsegtek a kondenzátorok. Kezdetnek a többi közül kirívó tízmikrósat vettem kezelésbe.

Itt eszembe jutott, hogy de jó lenne egy adag mákos-spenótos palacsinta, mert azt mekkora fless lenne bilgéc képébe törölni. Ja, a kondi az kijött.

Utána jöhetett a "felette" lévő kettő...

...azok ki is jöttek.

Utána a felettük következő kettő jött.

Akkor most ismét Go West, jöhet a balfele lévő három nagy kondi. A Paula feletti benga...

...és a videokimenetnél lévő két másik benga.

Ezekkel nem volt sok baj, bár a föld felőli lábak itt is adtak okot anyanyelvem legszebb kifejezéseinek intenzív használatára. (De azért akkorát eggyel sem kellett szívni, mint a CPU alattival...)

Huh, hát ezzel meg is volnánk. Bár még mindig nem értem, mit kevertek a föld felőli lábak forrasztásához, hogy ezt művelte szinte mindenütt, meg azt se értem, hogy miért!

Sz*rk: Közben balagesz fölvilágosított, hogy a föld felőli oldallal azért szívtam, mert a föld felől a nagy felületű a fólia elvezeti a hőt és ezért nem akar megolvadni. Tiszta segg vagyok, erre nekem is rá kellett volna jönnöm...

De sebaj! A nehezén túl vagyunk, most jön a neheze: a táp!

Kezdetnek bontsuk szét.

Ez egyébként egy sima AT-s táp, amit Apa anno átépített Amigásra, de nem sima Amigásra, egy db 5 tűs "kocka" (square) DIN-nel...

...hanem egy "szekunder" kimenettel is, ami a RocTec-et tudja ellátni árammal. Egyébként ez a szekunder kimenet kicsit meg is szívatott, mert az egyik "szellőzőn" volt kihozva és se ki, se be nem lehetett húzni, mert egyik végén a dugó, a másikon az alaplap. Elvágni lehetett volna, de ennyire már nem akartam szenvedni. Kiforrasztás dettó ugyanez.
Így hát inkább elővettem a lemezvágó ollót és a házon alkalmaztam egy apró bemetszést.

Megnéztem alulról is a tápot, de semmi extrát nem láttam. Az egyik sárga (12V-os) vezetéket meg kellett picit forrasztani, mert elengedett...

Itt eszembe jutott, hogy tulajdonképpen a vietnámi háborúról is bilgéc tehet! Ugyanis a vietkongoknak windózt adott és az amcsi hadsereg nem akarta, hogy megfagyjanak, ezért lefújta őket napalmmal. A vietkongok ezt támadásnak vették, így háború lett belőle. (Vietnam azóta már tundrává vált, pedig dzsungel volt.)

Nade, csináljuk amiért jöttünk, mert baromira nem haladunk!

Kezdetnek a jobb alsó sarokban árválkodó szétrobbant kondit szedtem ki.

Elég rossz állapotban volt.

Elsőre sikerült is 47 uF-ot leolvasni a ronggyá szakadt fólián és egy olyat beforrasztani. Szerencsére később egy másik hiba okán ezt is kiszúrtam és korrigáltam.

De előbb nézzük a többit. (Mivel a hibásan beforrasztott 47-esről nincs külön fotóm, meg minek, amúgyis csak rossz útmutató lenne.)

A folytatást a két brutál nagy 330 uF-os megakondinál kezdtem meg, amik 200V-osak voltak...

...de nekem csak 400V-osakat sikerült beszerezni! A két gigakondi mellett eltörpül a két eredeti! Hogy fogom ezt a két monstrumot bevarázsolni oda?!

Hát az egyiket még sikerült...

...bár a mellette álló vissztartájjt, hidralika...mittudomén, hogy mit el kellett borítani. De a másik már nem fért be sehogy.

A megoldást természetesen ismét egy kis taknyolás jelentette: némi szívás és átkozódás után sikerült a gigakondi lábait meghosszabbítani két db. merev és tömör rézvezetékkel.

Így már sikerült begyalázni a helyére.

Apropó, a boltban összesen 6050 Ft-ot fizettem és amint a címkéken látjátok ez a két titáni szörnyegeg tette ki a költség 80%-át. (Mondjuk nem meglepő, az anyagmennyiségben és/vagy tömegben ez az arány 99% fölött van, a többieknek nem volt súlya ezekhez a rettenetekhez képest.)

Utána jöhetett az alkatrészek sűrűjében megbúvó darab.

Megfogni nem volt egyszerű, de viszonylag könnyen kijött. Tőle délre a következő áldozat.

Az is kijött. Tőle dékeletre a következő.

Azt is kukásítottuk, új került a helyére.

Utána jöhetett az 1 uF-os parány, amiről akkor még azt hittem, hogy a legkisebb a sorban. (Tőle keletre látható a tévesen beforrasztott 47 uF-os.)

Szerva itt, csere ott.

Ezután elkaptam a másik bújkálót.

Csere után ránéztem a szélén lévő két ikerkondira és akkor esett le, hogy azok nem 47 uF-osak, hanem 4.7-esek.

Mondtam pár cifrát. De ekkor valami kattant az agyamnak hívott fostenger mélyén és megnéztem a kiforrasztott sarokkondit. És akkor esett le, hogy az biza nem 47-es, hanem 0.47-es, azaz 470 nF-os. Mentségemre legyen szólva, hogy a fólia nagyon rossz helyen volt elszakadva, csak a mákon múlott, hogy végül sikerült kibogarászni. A tetején csak egy 7-es látszott, az alja felé meg pont az értéket szakította ketté a szakadás, de a 4-es teteje még látszott. Méretre is stimmelt, ezért gondoltam, hogy 47-es, de utána kiszúrtam, hogy előtte a 0 nem viccből van ott, bár elsőre nem tudtam mire vélni, mert a pont az pont nem látszott rendesen...

Így hát kiforrasztottam azt a vacakot, lefotóztam még a fenti konditömeget, ahol néhány nagyobb kondi ácsorgott. Kapacitásra itt voltak a legnagyobbak, felül a 470-esek, alatta a 2200-asak, legalul az 1000-es.

Ki is cseréltem őket, de eléggé el nem ítélhető módon erről nem csináltam fotót. Valószínűleg hajnali háromkor már nem ment rendesen az a valami amit az agyamnak hívok. (Azért valami, mert eddig hat neurológus hétfélét tippelt, hogy mi a fáras lehet, a legdurvább tipp a horganyzott kenőolaj volt, bármi légyen is az, de abban egyetértettek, hogy leginkább a szarra és a gumikocsonyára emlékeztet; a kettő közül valamelyik, esetleg a kettő keveréke, vagy a kettő között...)

Eztán eltettem magamat befőttnek szebb napokra és mehettem be megint Pestre. (Ezúttal már harmadjára, mert másodjára a Graphit 33-ért kellett megint bemenni, meg azért, mert azt hittem, hogy az A500+-ba kellő 3 db 100 uF-ost nem vettem meg, pedig de.)

4.7 uF-ost tudtam szerezni, de 0.47-ese a kutyának sem volt. Illetve a Conradba' telefonon azt mondták, hogy tudnak szerezni, de csak rendelésre, egy hét múlva...
Viszont nekem már tele volt a létező összes tököm ezzel a szerencsétlenkedéssel, így nem akartam feladni ennyire könnyen. Bár az eddigieket könnyűnek nevezni elég erős túlzás.

Szerencsére utolértem telefonon a nagybátyámat, aki véletlenül villamosmérnök és megkérdeztem tőle, hogy mi a bánatot tudnék csinálni. A válasz az volt, hogy ami olyan kicsi, az biztos nem szükségszerűen elkó, cseréljem ki, amire tudom. (Csak az érték stimmeljen.)

Így aztán vettem amit tudtam (az érték stimmelt) és hazamentem folytatni.

Kezdetnek kicseréltem a két 4.7 uF-osat. A háttérben látszik a már kicserélt kondihalom, amit "agy" hiba miatt nem fotóztam le.

Utána beültettem a kicsit is.

Eztán kimértem a tápot, hogy az jön-e belőle, aminek kell, majd összedugtam az egészet.

A jelek szerint mind az A500+, mind a táp túlélte a kontárkodásomat. (Iszonyat strapabíró ez az A500+, ha tudnátok, hogy mi mindent élt ez a szerencsétlen gép már túl, elszörnyednétek. Na, ezért ez a primer Amigám és nem egy 1200-es. :) )

Utána fogtam a már korábban szétkapott klaviatúrát...

Kifújtam egy kis Graphit 33-at egy műanyag flakonkupakba és csavarhúzóval felvittem a gumipárnákra, valamint a membrán szenes érintkezőire is. (Persze csak az érintett gomboknál.)

A nem működő Caps Lock, "A", "S", "<", illetve "^" gombok meggyógyultak tőle, de a bal Shift és a Control nem. De ott a fólián a réz van elszakadva. Megpróbáltam megforrasztani, de eredménytelenül.

Egyelőre nem forszírozom a dolgot, mert Shiftből kettő van, Ctrl nélkül meg lehet Amigán élni; a reset kivételével szinte semmi nem használja (azt meg power on/power off-al lehet "emulálni"). De közben nézek utánpótlás fóliát...

Viszont a turbókártyáim némák maradtak. :(
Tehát mind a kettő döglött. A Stormbringer javítására teszek még majd egy kísérletet, ha kemitől megjön a két PAL.

Addig is maradtam a trécéhá, mindenki közkedvelt tökkelütött bakkecskéje, ez pedig a sufnitunig rovat legújabb adása volt. Bikacsököt bilgécnek és a kurwa anyját a mikrofosnak!