@TCH: Aha, klónozunk-klónozunk és csodálkozunk, hogy eljutottunk odáig, hogy gigák kellenek RAM-ból, hogy felkeljen az oprendszer... Dehogy klónozunk. Be is baszna, ha egy továbbfejlesztett objektum mellett megmaradna az összes régi, a régebbi megvalósítások meg azokból hivogatnának. (ez olyan mikrofos felfogás, hogy szórjuk szét a szemetet a memóriában. :P) Egyszerűen arról van szó, ha változtatsz az adatstruktúrán csak a getter/setter kell módosítanod. Aki ezeket meghívja fingja nincs a belső megvalósítástól, nem kell ettől függenie. Ő csak azt tudja, ha az x adatot szeretné kiolvasni meg kell hívnia a get_x() metódust. Ezek után belenyúlhatsz az objektumba, az a metódus csinálhat egészen mást mint az eredeti megvalósítás, ha a hívás helyén ugyanazt az adatot kapja működni fog, és nem kell módosítani a kódot. Strukturáltan tudomásom szerint nem lehet ilyesmit csinálni, hogy adatot rejteni egy dinamikus struktúrában. Hozzáférhet bárki a structhoz, semmi nem garantálja, hogy mindenki interfészfüggvényen keresztül fog adatokat kiolvasni, vagyis ha módosítasz át kell nézni az összes hivatkozást, ami egy többezer soros projektnél nem kis meló.
@TCH: Ma Mcloaddal órákat szoptunk a hátéemeltupédéef nevezetű internetről letölthető atomszar html->pdf php-s konverterrel. Az ok az volt, hogy annak a szar fosnak a css interpretere egy kurwa nagy szarhalom és az ilyenekből A LibreOffice tud PDF-be menteni. Nem próbáltátok ki? |